• Kerüljük a nem természetes anyagból készített edények és eszközök (kanál, szűrő) használatát a teák elkészítése során. A főzetek készítésére hibátlan zománcú, esetleg rozsdamentes edény alkalmas. Az ideális szűrő vagy rozsdamentes fémből, vagy vászonból (géz), esetleg műanyagból legyen. • A teakészítésre felhasznált gyógyfüvek ne legyenek egyévesnél régebbiek, mert veszítenek hatóanyag-tartalmukból, egyben gyógyító hatásukból is. • A receptekben feltüntetett gyógynövények ellenjavallatait összetevőnként is célszerű megvizsgálni, nehogy olyan gyógynövényi alkotórész legyen köztük, amelynek felhasználása bizonyos esetekben árthat (például áldott állapotban lévő kismamáknál, de előfordulhat olyan gyógynövény is, amely megemeli vagy leviszi a vérnyomást stb.). • A gyógynövényteák fogyasztására vonatkozó szabályok arra is kitérnek, hogy étkezés előtt (étvágygerjesztő, epetermelést segítő), étkezés után, vagy egész nap fogyaszthatjuk kis kortyokban, vagy naponta maximálisan milyen mennyiségben fogyaszthatjuk. Erre azért figyeljünk, mert más a hatása az étkezés előtt, más az étkezés után elfogyasztott teának (például a fogyasztó tea étkezés előtt étvágyat gerjeszthet). • Arra is terjedjen ki a figyelmünk, hogy milyen minőségű és tisztaságú vizet használunk fel a tea elkészítéséhez. • Mindig adódnak kivételek a teák elkészítésére, a felhasználásra vonatkozóan, ezért körültekintéssel, gondossággal készítsük el a teákat, ha a kívánt hatást szeretnénk elérni. • Körültekintően kell alkalmazni a gyógynövényi készítményeket, teákat olyan betegségek esetén, amikor a beteg bármely gyógyszert orvosilag indokoltan szed. A gyógyteában lévő, valamint a gyógyszerben lévő hatóanyagok összeadódnak. Ilyen esetekben ne kísérletezzünk házi gyógyteák kialakításával, forduljuk fitoterapeuta szakemberhez és konzultáljunk a beteg kezelőorvosával. • A gyógyteakeverékek esetében elért hatás nem a különnemű gyógynövények egyes alkotóinak összegzett hatása, hanem már egy más minőségű, az UNIVERZUM által bioenergiával ellátott gyógyital, mellyel csodálatos eredményt lehet elérni az egészség megőrzésében, elősegítésében, fenntarthatóságában. • A teakeverékek elkészítését számos külső körülmény is befolyásolhatja. Ne állítsunk össze teakeveréket akkor, ha gyengélkedünk, ha lázunk van, ha feszültek és idegesek vagyunk, esetleg rossz a hangulatunk. Ne keverjünk teát akkor sem, ha csak nem pozitív gondolatok foglalnak le bennünket. A negatív információkat a gyógynövények átveszik és hatásukban ez meg fog mutatkozni. Amikor teakeveréket állítunk össze, tisztítsuk meg lelkünket, pozitív gondolatokkal és bizalommal kérjük az UNIVERZUM legtisztább, legnemesebb erőit, hogy segítsék munkálkodásunkat.
Forrázat (vagy infuzum) Lágyabb, lazább szerkezetű növényi részekből (lásd alább), amelyekből a hatóanyagok könnyen kioldódnak, elég forrázatot készíteni. Tesszük ezt azért, hogy a legideálisabban vonjuk ki a gyógynövényben lévő hatóanyagokat. A forrázat annyit jelent, hogy forrásban lévő, általában 2-2,5 dl vízzel egy csapott evőkanál (6-10 g) teafüvet leforrázunk, majd az így nyert gyógyitalt lefedve minimálisan 15-20 percig áztatjuk. Ennyi idő többnyire elég arra, hogy a lágyrészből készült hatóanyagok kioldódjanak. Aztán leszűrjük a forrázatot, és azonnal fogyaszthatjuk, de tehetjük hőálló termoszba, vagy jól záródó üvegedényben, hűtőszekrényben is tárolhatjuk 1-2 napig. Javasolt a teák édesítés nélküli fogyasztása – kivéve, ha azok hurutoldás céljából készültek, vagyis nyálkaoldó hatást akarunk elérni. Ezen esetekben a méz (hárs, fenyő, akác) használata előnyös és javasolt. Keserűanyagot tartalmazó gyógynövényi recepttúrák esetében ne alkalmazzuk az édesítés semmilyen formáját, hiszen éppen a lényege, a keserűanyagon keresztül érvényesülő gyógyhatása veszne el. A forrázatokat készíthetjük a virágok, levelek, gyenge (nem fás) növény szárrészeiből, melyek szárított, aprított, darabolt formában használatosak, gyakran porítva is. (Az adagolásnál figyelembe kell venni, hogy a friss növényből készített forrázat során a mennyiségeket meg kell kétszerezni, hogy azonos hatást érjünk el).
Főzetek (dekoktumok) A kemény, esetleg fás, de aprított növényi részek (gumó, gyökér, magok, kéreg) vastag sejtfalait előbb fel kell lazítani, hogy azokból a hasznos sejtalkotó gyógyhatású anyagok kioldódjanak. Erre a főzet készítése alkalmas. Hasonlóan járunk el, mint a forrázat készítésekor, de itt a víz mennyiségét megnöveljük, hogy a főzéskor eltávozó vízgőzt pótolni tudjuk. A meghatározott mennyiségű gyógynövényi anyagot hibátlan, arra alkalmas edényben, forralásig hevítjük, majd lefedve, lassú tűzön további 15 percig főzzük. Ezután szűrhetjük le, és a javasolt módon fogyaszthatjuk el. Idült betegségeknél naponta háromszor, heveny panaszoknál pedig akár óránként egy teáscsészével érhető el a kívánt gyógyhatás. Természetesen a gyermekek adagjai ettől eltérnek, mindig az adott gyermek életkora, testsúlya, testalkata, egyéni adottságai körültekintő figyelembevételével.
Áztatás (macerátum) A nyákanyagot (orvosi ziliz), esetleg olyan hatóanyagot tartalmazó növényi anyagokból, amelyek a főzés, forrázás során tönkremennének (csipkebogyó, fehér fagyöngy, fekete nadálytő), hideg (langyos) vízben történő áztatással készíthetünk gyógyteát. Általában egy evőkanálnyi mennyiséget 6-8 órán keresztül áztatunk 2 dl langyos vízben (előzőleg felforralt, majd lehűtött víz javasolt), leszűrjük és így fogyaszthatjuk a gyógyteát.
