Paulo Coelho - Történetek szülőknek, gyerekeknek... 


 

 

Kahlil Gibran története – 2
Sétálgattam a bolondokháza kertjében és megláttam egy fiatal embert filozófiai könyvet olvasni. Nyilvánvaló volt, hogy teljesen egészséges és a viselkedésében is megmutatkozott, hogy ő nem olyan mint a többi bennlakó. Mellé ültem és megkérdeztem: ’Mit csinálsz itt?’ Meglepődve nézett rám. Látta rajtam, hogy nem lehetek egy a doktorok közül, majd igy válaszolt: ’Egyszerű. Az édesapám, egy jó ügyvéd azt szerette volna ha olyan leszek mint ő. A nagybácsim, akinek hatlalmas üzletháza van, remélte hogy az ő példáját követem majd. Az édesanyám szerette volna ha szeretett férje képére formálhat. A nővérem a férje számára mindig engem emlegetett követendő példaként. A bátyám azzal próbálkozott, hogy olyan atlétáva váljak akárcsak ő.  Ugyanez történt az iskolában is a zongora és az angol tanárral – mind meg voltak győződve arról, hogy ők a lehető legjobb követendő példa. Senki sem nézett úgy rám, ahogy egy emberre kellene, hanem úgy mintha tükörbe néznének.  Szóval eldöntöttem, hogy beköltözöm a bolondokházába. Itt legalább az lehetek aki igazán vagyok.