Illattörténelem

Buddha szerint: "A testiség a mag, szerelem a virág, az együttérzés az illat". Aromás növényeket már régtől használ az ember spirituális és hétköznapi célokra is. Az indiai jógik évezredeken át adták tovább egymásnak a parfümolajok titkát, melyik segít a magasabb spirituális tudatosság elérésében, melyik stimulálja a kreativitást, melyiknek van gyógyhatása bizonyos betegségekre. A polinéz kahunák, a dél-amerikai indián varázslók, az észak-amerikai és ázsiai sámánok, az ősmagyar táltosok is ismerték a környezetükben fellelhető növények titkait.

Az ember körülbelül 4000-10000 különböző szagot képes megkülönböztetni. A szagérzékelésben, az orrban lévő 15-20 millió szagló receptor vesz részt, amely közvetíti az ingereket az agyhoz. A szagok vegyi úton hatnak ránk, az orr nyálkahártyájában található nedvesség segítségével jutnak be szervezetünkbe. Ezek a kémiai úton terjedő üzenetek talán intimebbek, mint a hullámként terjedő hang és fényjelek. Az illatok felidézhetnek bennünk különféle hangulatokat, képesek mozgósítani tudatalattink mélységeit. Néhány növényi és állati eredetű illatanyag az emberi szervezetben termelődő "szagtalan" feromonhoz hasonló hatással bír. Az állatoknál a párválasztást az emberi feromonhoz hasonló anyagok irányítják, például a pillangók több kilométerről is megérzik leendő párjuk szagát. A viselkedéstani kutatások azt bizonyítják, hogy a leendő partner természetes szaga az embereknél is döntő lehet a párválasztásban. Egyes vizsgálatok szerint a nők peteérésük idején több feromont bocsátanak ki, és érzékenyebbek a szagokra. Az ámbra, a pézsma - a növényi és az állati eredetű is -, valamint a szantál képes emlékeztetni szervezetünket a feromonra.

A nyugati emberek általában a könnyebb virágillatot, a friss citrusfélék, örökzöldek illatát kedvelik magukon. A férfiak gyakran beérik az arcvizek adta lehetőségekkel, de a 60-as 70-es évek óta terjedőben van az illatkultusz a férfiak körében is. (Van olyan gyártó cég, amelyeknek már több, mint 60 éve piacon van ugyanaz a férfi parfümje. Egy másik, szintén ma is aktívan működő divatház már 1904-ben gyártott férfiak számára parfümöt.) Az európai, amerikai nők a fülük mögé, a dekoltázsukba, a csuklójuk belsejére szoktak cseppenteni kedvenc illatukból. Az ázsiai és más egzotikus kultúrákban a nők testük különböző részeire más-más illatokat használnak, lakóhelyüket, hálóhelyüket is illatosítják. Az európai orr számára nehéznek tűnő illatok ott a hétköznapok részei. Ha mi a fahéjra, szegfűszegre, gyömbérre gondolunk nekünk nem a meleg, hanem a hideg, a tél, az ünneplés, a Karácsony jut eszünkbe. Igaz, hogy a karácsonyi ünnepkör lehetőségét is a Kelet adta nekünk! Jézus, aki elhozta nekünk a szeretet-központú világképet, az európai keresztény gondolat magját, a Közel-Keleten született, ahol a karavánutakon évezredeken át cseréltek gazdát a távoli tájak termékei, köztük a különleges növények is. Az Ószövetségben is találunk leírásokat a növényi kenetekre és a füstáldozatokra. Mózesnek az Úr utasításai alapján finom fűszerekből illatos kenetet, "szent olajat", kell készítenie a felszenteléshez (Kiv. 22,25,30). A füstölőáldozattal mély kapcsolat alakulhat ki a földön lévő ember, és a magasban lévő Örökkévaló között. Érdekes nyelvészeti bizonyítékot találhatunk erre az ősi hitre: a héber nyelvben a füstölőáldozat "ketoret" az ősi arámi tőből "kátár" származik, melynek jelentése "kötelék". A Kabala bölcsei szerint az áldozathoz használt növények száma, a 11, a gonoszsággal van kapcsolatban. Az Örökkévaló képes megtisztítani a tisztátalan erőket is azáltal, hogy a füsttel magához emeli azokat. Gyakran tettek az áldozati növények közé rossz szagú mézgát "chelbenna", amivel azt fejezték ki, hogy hisznek abban, hogy az Örökkévaló a legalsó szinten lévő negatív energiákat is képes felemelni és átalakítani jóvá.

Az évezredekkel ezelőtti Egyiptomban is alkalmazták a növényi füstáldozatokat. Maga a ma használatos parfüm szó is utal erre a használatra, "per fumo" a latinból terjedt tovább más nyelvekbe, ahol hasonló hangzású változatain ma már illatos oldatokat értenek az emberek, nem jut eszükbe a "füstön át" jelentés. Az ókori Egyiptomban, ahol az emberi test ápolásának, díszítésének hosszantartó hagyományai alakultak ki, nemcsak a krémek, festékek készítése állt magas fokon, hanem az illatszerek előállítása is. Az illatosító szerek, füstölők vallási és profán célokat is szolgáltak. Erről némelyik feltárt sír felirata és a szarkofágokban talált tégelyek tudósítanak bennünket. A parfümök használata nem számított luxusnak. Úgy gondolták, hogy a parfüm kiterjeszti viselője jelentétét, területét, emiatt a férfiak is nagy előszeretettel alkalmazták testükön. I Széti fáraó idején (i.e. 1306-1290) illatosított olajokkal látták el a hadsereget, III. Ramszesz uralkodása alatt (i.e.1194-1163) feljegyzés készült a thébai sírásók sztrájkjáról, amit az váltott ki, hogy nem kapták meg a számukra hivatalosan előírt parfümöt. A különböző előkelő fogadásokon, az óegyiptomi férfiak a bejáratnál virágfűzért kaptak a nyakukba és választhattak a felkínált illatok közül. (Polinéziában ma is szokás a vendégek virágfüzérrel való megajándékozása.)

Az egyiptomiak a masszázshoz is illatosított olajokat használtak. Az egyik legkedveltebb illatosítószerük - amit a görögök és a rómaiak is átvettek - a kyphi volt, amely 15-50 féle növényi részt is tartalmazhatott. Ezek közül néhány: kasszia, jázmin, citromfű, ciprus, nárdus, kalamusz, koriander mézga, tömjén, henna, boróka, fahéj, menta, pisztácia, sáfrány, rózsa. A felsoroltakat összeőrölték, leöntötték borral, és mazsolát adtak hozzá. Néhány napig állni hagyták, majd mézzel felfőzött tömjént adtak hozzá és újabb néhány napos pihenő után őrölt mirhát (Arábiában és Afrikában honos fák gyantája) kevertek bele. Az egyiptomiak halotti kultuszában előkelő helyet foglaltak el az illatos balzsamok, melyekkel képesek voltak a múmiákat konzerválni. A halottak mellé eltemették az illatszereiket is, hogy a túlvilágon se nélkülözzék kedvenc illataikat.

A krétai atléták illatos olajokat használtak a versenyek, bemutatók előtt. A knosszoszi palota ie. 1900-1700 közti időből származó freskóin már találhatóak rózsaábrázolások, a rózsaolaj használatáról pedig az ie. 1200-1300-ból származó a püloszi feljegyzésekből szerezhetünk tudomást. Homérosz soraiból pedig azt tudhatjuk meg, hogy a görög háznál az érkező vendéget illatos fürdővel kínálták.

Az ókori Rómában a gazdagok rózsából, nárciszból, keserű mandulából, mirhából, mézből készült parfümmel itatták át ruhájukat, sarujukat és kedvenc háziállataikat is meghintették vele. Gyakran a gladiátorok is használtak illatosított vizeket, olajokat, mielőtt az arénába léptek. A rómaiak már az első században készítettek rózsavizet.

A növényvilág több millió tagja közül talán egyikről sem született annyi vers, mint a rózsáról, amely 80 millió éves lehet. A szírektől, nabateusoktól és a hellenisztikus kultúráktól vették át az arabok a kertművelés művészetét, melynek a rózsatermesztés egyik legfontosabb eleme volt. Az iszlámot terjesztő, hódító nomádok nagyra értékelték az oázisszerű kerteket, és tovább terjesztették az évezredes, öntözéses növénytermesztő kultúrát, melyben náluk a rózsa kiemelt helyet kapott. A hagyomány szerint a rózsa Mohamed égi utazása során teremtődött, a próféta szemöldökének izzadságcseppjéből. A muszlim hit nemcsak a rózsaolaj, hanem más illatszerek használatának hagyományát is a prófétai tanításként kezeli.

Az "Ezeregyéjszaka meséi" Ali Baba és a negyven rabló című meséjében találjuk a következő sorokat:

"Végül a fűszerek, tömjének és illatszerek csarnokába ért, ahol az illatok árja a levegőt általjárja. Áloé- és mósuszfelleg csapja meg, mint édes lehellet; ámbra, pézsma jó illata egész valóját áthatja, naddnak, rózsavíznek bája részegítőn hullik rája; sáfrány meg tömjénféle finoman árad feléje."

"A teherhordó és a három lány történetéből" fordította Vajkay Lajos a következő verset:

"Ha kedved féktelen s mulatni vágyna már,

Négy eszköz kell ahhoz: lant, hárfa, síp, gitár.

És kell, hogy közbe négy szellemkéz hintsen ott

Viola, szegfű, rózsa és mirtuszillatot."

Még egy idézet a fent említett meséből, amely segítségével az ápolt kertet könnyebben magunk elé képzelhetjük:

"Másnap benéztem a másik helyiségbe: ott pálmákkal beültetett tágas tér tárult elém; a rózsa, jázmin, nárcisz, ibolya, kamilla és liliom közt patak folyt: a bűvös illat megrészegített."

A szépen ápolt kert az elvonulás, meditáció, feltöltődés színhelye is (volt) az iszlám kultúrában. Aki teheti, élvezze saját kertjének illatát, akinek ez nem adatik meg, használja ki a csendes parkokat, ahol az élő virágok közelébe kerülhet.

Írta: Balla Tünde, Aziza