A kristály alapvető szerepe
Kr.e. 1600-ból származnak azok az ismert leírások, amelyek a kristályok gyógyító erejére vonatkoznak.
Bár hozzá kell tennünk, hogy a Kristálygyógyászat közel egyidős az emberiséggel, hiszen Lemúriában, majd később Atlantiszon igen jelentős szerepük volt. A kristályokat több mint 80.000 éve használjuk a Földön. Az ősi civilizációkban a gyógyítás és a hatalom forrásai voltak, információ- és energiahordozóként használták őket. Olyan geometriai mintákat fejlesztettek ki, mellyel energiamezőket hoztak létre. Az ezzel kapcsolatos információk az elmúlt évek során fokozatosan kerültek a figyelem középpontjába. Ezek az energiák valóságosak, és a kristályok képesek együtt rezegni más tárgyakkal, élő szervezetekkel együtt. Például az egyiptomi, maja halotti kamrákban alkalmazott ásványokat, kőzeteket rezgéseik és színük alapján választották ki.
Hippokratesz, az orvostudományok atyja is foglalkozik műveiben a kristályokkal. Pilusz pedig (i.e.93-ban) Természettudományos Enciklopédiájában rendszerezi őket. Ez időtájban alakul ki a kristályok és drágakövek ezoterikus jellege, amely napjainkban kiteljesedni látszik. Gondoljunk csak a védő, segítő, gyógyító és szerencsekövek sokaságára.
Modern világunkban a rádiókban, televíziókban, órákban, számítógépekben, távközlési berendezésekben, hadiiparban, az űrkutatásban létfontosságú a kvarckristály használata. A kvarcok legismertebb tulajdonságai közé tartozik piezzoelektromos hatás és a szilíciumchipek memóriatároló képessége.
A kutatók felfedezték, hogy egy vékony kristálylap mechanikus nyomás hatására elektromos áramot termel, és hogy a levágott kvarcdarabban az elektromos áram állandó frekvenciájú rezgést, oszcillációt eredményez.
A kristályok a kozmikus világ rezgéseinek a hordozói, rezgésükkel energiát tudunk átadni, közvetíteni vagy harmonizálni - így fejtik ki gyógyító hatásukat. A kristályok közül a kvarckristály az egyik leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben előforduló fajta. A gyógyítás mechanizmusát, végeredményét a szervezetben előforduló valamennyi életfolyamatért illetve jelenségért felelős ásványi anyag és kristályszerkezet kölcsönös együtthatása adja meg. Az ásványok fizikai, lelki és szellemi síkon egyaránt hatnak.
Egy kis visszatekintés...
Az orvostudomány óriási lépésekben haladt előre a múlt században. Azonban egyetlen tudományág sem bánik annyira pazarlóan az évezredek által felhalmozódott ismeretekkel, mint épp az orvostudomány. Sajnálatos módon az eszköztárából hosszú időre kitiltotta a természetgyógyászat majd minden ágát... A kipróbált, és jól bevált gyógynövényeket is felcserélte a gyógyszergyárak - sohasem mellékhatás nélküli - készítményeivel. Ma már szerencsére egyre több orvos támogatja, hogy páciense az általa felírt gyógyszereken kívül - mintegy kiegészítésképpen - egyéb paramedicinális módszereket (a modern orvoslás által el nem ismert, de sok esetben annak módszereinél hatásosabb gyógymódot) használjon.
Közel sem ilyen jó a kristálygyógyászat helyzete. A kristályokkal, ásványokkal történő gyógyítást napjainkban szinte még egyáltalán nem ismerik. Az orvosok többsége még az elől is elzárkózik, hogy végiggondolja az ásványok gyógyító hatásáról szóló elméleteket, netán egzakt módszerekkel megvizsgálja, hogy valóban hatnak-e a "kövek" az élő szervezetre.
Nem arról van szó, hogy a modern orvoslás helyett a kristályok gyógyító erejét kellene használni. Csupán figyelmet kéne szentelni az emberiség több ezer éves történelme során kialakított hagyományoknak, és segítségül kellene őket hívni a legkorszerűbb terápiák hatásfokának erősítésére.
Sokan, akik a kristályok gyógyító erejét tagadják, azt állítják, hogy hatásuk kizárólag a hiten, az emóciókon alapszik. Tegyük fel, hogy nekik van igazuk, és a kristályok mágikus erejét csak mi tulajdonítjuk nekik. Viszont ne feledjük el: a gyógyítás tulajdonképpen mindig több síkon történik, és az első lépcső vitathatatlanul a lélek szintje. Ma már mindenki tudja, hogy nem elég a fizikai test szintjén legyőzni a betegségeket, hiszen ez egyenlő a tüneti kezeléssel. A problémák okának forrását a lélekben kell megkeresni.
A mineorológusok az évszázadok alatt mind magasabb szintű ismeretre tettek szert a kristályok és az ásványok világáról. Fő tulajdonságaik alapján vizsgálták és osztályozták őket. Mindent sikerült megtudniuk a keletkezésükről, használati értékükről - arra azonban csak kevesen voltak kíváncsiak, hogy miként hatnak az élővilágra.
A fizikusok is bebizonyították, és mérésekkel igazolták, hogy a kristályok egymástól teljesen eltérő erőtérrel rendelkeznek - vibrálnak. És miért ne lenne meg e tulajdonságuk, hiszen keletkezésüknél a Föld leghatalmasabb erői bábáskodtak, kezdve a vulkáni működéstől a fényjelenségeken és légköri hatásokon keresztül egészen a múló időig. Ez utóbbinak különösen fontos szerep jut az ásványok, kristályok keletkezésében, hiszen a legértékesebb drágakövek az emberi képzelet számára felfoghatatlanul hosszú idő alatt alakulnak ki.
Hogyan használták a nemesköveket a történelem során?
A kultúrtörténet kezdete óta a nemeskövek fontos szerepet játszottak az emberek életében.
Például a féldrágakövek kategóriájába tartozó obszidiánból az Azték birodalomban már kézifegyvereket készítettek. Sőt, a jáspist az őskorban vadászfegyverként használták. Boskovice (Csehszlovákia) környékén egy barlangban megtalálták egy vadász fegyverének jáspis hegyét, amely egy pleisztocén kori barlangi medve koponyájába fúródott.
Az inkák földjén a Cabezas Achatadas temetőben úgynevezett "szendvics, vagy festett" köveket találtak (csak itt, Dél-Peruban), melyek mágikus jelentőséggel bírtak. Talán ugyanaz volt a rendeltetésük, mint az amuletteknek.
Kövek képviselhetnek szimbólumokat is. A kőbe vésett, vagy a ráfestett, természetből vett minták erősítették a kövek erejét. Egyiptomban a skarabeus az örökkévalóság szimbóluma volt. A skarabeus bogarat az általa készített galacsin alakja miatt a Nap-isten megjelenési formájának tekintették. Így az örök nap szimbóluma, mely gömbként mozog. A lazúrkőből vagy a türkizből kifaragott skarabeus kék színével az ég és a szellem végtelenségét reprezentálja. Az iszlám kultúrában gyakran Allah nevének jelét, vagy betűjelét vésték karneolba, vagy lazúrkőbe.
Mint ahogy minden forma - geometriai jel, betű jel, számjel - az anyagi világban meghatározott jelentéssel bír, úgy az éteri világban is megvan a megfelelője és hatása. Mivel a nemeskövek hatalmas finomenergia mezőket hoznak létre, energiájukkal kultikus tárgyakat, oltárokat, templomokat és szent kapukat, kultikus helyeket és vallási ceremóniákat lehetett erősíteni és védeni a ceremóniák és rituálék alkalmasak az elemek (föld, víz, tűz, levegő) erőinek összekapcsolására. Így erősíteni lehet a kapcsolatot a kozmoszhoz, az ős-alaphoz. Ezeket a rituálékat, ceremóniákat megfelelő időpontokhoz kötötték, mint például hold-tölte, napforduló, nap-éjegyenlőség, stb. Ugyanis ezeken a napokon az atmoszféra energiával nagyon telítetté válik.
A kristály "leghétköznapibb" felhasználási módja ékszerként a ruha vagy test ékesítésére, valamint krémek, olajak, és egyéb kozmetikumok készítésére. A régi Egyiptomban a szem és a haj díszítéséhez a legkedveltebb a malachit volt, az arc pirosításához a rubint, a szemhéj festéséhez a lapis lazulit alkalmazták. Régóta tapasztalják az emberek, hogy a nemeskövek fizikai ereje életük minden területére nagy hatást gyakorol. A kövekkel foglalkozó szakemberek ismerték a titkos és misztikus sajátosságokat is. Olyan ékszereket készítettek melyek védtek, (valamilyen szimbólumot képviseltek), vagy gyógyítólag hatottak.
A szent kolostorokban, Kínában, Indiában hosszú hónapokon keresztül, az akkori egyszerű módszerekkel ) különleges alakú köveket tudtak csiszolni, melyet ha a beteg a kezébe vett, rövidesen érezte hatását. Energiapályáin - meridiánvonalai mentén - kialakult az egyenletes energia áramlás. Egyiptom papjai, papnői, akik egyben gyógyítók is voltak, sok nemeskövet viseltek testükön. Ez azt a célt szolgálta, hogy feltöltődjenek olyan erővel, amelyet a betegeknek tovább tudnak adni.
Amit azonban a bölcs öregek tudtak, lassan elfelejtődött, az ismeretek egy része elveszett, és a megmaradó ismereteknek pedig a materialisztikus meghatározása erősödött fel. Az emberek anyagi világhoz való kapcsolata mind erősebb lett. A kristályok természetes szépségüket továbbra is megtartották, és főleg ez a tulajdonságuk került előtérbe. Így többé már nem tudtak az emberekhez "szólni", hiszen az emberek elvesztették intuíciójukat, és nincs figyelmes, érzékeny fül és szem, mely meghallja és meglássa őket.
A kristályok, mint az eleven lények sugároznak, azaz különböző rezgéseket bocsátanak ki magukból. Olyan finom energiamezőkkel rendelkeznek, amelyek az élőlényeket különböző energiákkal töltik fel, védik, erősítik képességeiket, a belső energiaáramlást szabályozzák, a külső energiával lévő kapcsolatot elősegítik, megnyugtatják és megvigasztalják, harmonizálják és így gyógyítják. A nemeskövek kisugárzása által a sérült aura " segítséget " kap, és így az ember közérzete kellemesebbé, jobbá válik.